INFORMÁCIÓK A VÁSÁRLÓK SZÁMÁRA

Hogyan készül a propolisz?

A propolisz gyantaszerű szerves vegyületek gazdag keveréke, amelyet méhek gyűjtenek össze növényi váladékokból, a levélrügyekből és a növények különböző kéregrepedéseiből. A gyantát a méhek a mandibulájukkal gyűjtik össze, és összekeverik a szervezetük által termelt viasszal. Ezen folyamat során az emésztőenzimek hidrolizálják a vegyületek egy részét, melynek eredményeként ún. flavonoid aglikonok jönnek létre. A méhek a feldolgozott anyagot a kaptárban rakják le, ahol a nyílások lezárására, valamint – különösen a mikroorganizmusok és rovarok elleni – védekezésre használják, hogy az anyának aszeptikus teret biztosítsanak a fiasításhoz, illetve a megölt behatolók mumifikálásakor is alkalmazzák.

Összetétele és tulajdonságai

A propolisz tulajdonságai a vegyi összetételétől függenek. Több mint 300 kémiai vegyületet azonosítottak, amelyek jelen lehetnek a propoliszban, bár nem mindegyik szerepel benne egyszerre. A propolisz összetétele az adott régió eredetének, éghajlatának és ökológiájának, illetve az évszakok, valamint az anya genetikai jellemzőinek függvényében különbözik. Az egyes vegyületek szintjén tapasztalható különbségek ellenére azonban a legtöbb nyers propolisz minta jelentős hasonlóságot mutat a főbb vegyületcsoportok szintjén. Ez az összetétel a következőképpen néz ki:

• kb. 50% gyanta (fenolsavak és flavonoidok, vagy polifenol frakció),
• kb. 30% viasz,
• kb. 20% egyéb összetevő, főleg illóolajok, virágpor és különféle egyéb vegyületek.

Alkalmazása

Jelenleg a propolisz az egyik legfontosabb farmakológiai jelentőségű természetes termék. Sikerét elsősorban

• antiszeptikus,
• gombaölő,
• antibakteriális,
• antivirális,
• protozoaellenes,
• antioxidáns,
• przeciwzapalne,
• gyulladásgátló,
• immunmoduláló.

és daganatellenes tulajdonságainak köszönheti.
A propolisz nyers formában közvetlenül a kezelt helyekre kenhető (pl. égési sérülések, panaritium esetében stb.), illetve propoliszos kenőcsként segíti a sebek gyógyulását, valamint a fekély, az akne, a genitális herpesz és a neurodermatitis kezelését (Banskota et al. 2001; Castaldo és Capasso 2002).

A propoliszt azonban elsősorban alkoholos (etanolos vagy glikolos) kivonatok előállítására használják, és ezeket később 7%-os tinktúraként értékesítik (hogy felső légúti fertőzések, megfázás, influenzaszerű fertőzések kezelésében alkalmazzák) vagy a további gyártási folyamat alapanyagaként szolgál. A propoliszt például madarak (baromfi és galamb) takarmány-adalékanyagaként, favédelmi készítményekben (műszaki alkalmazás) használják.
Egyes méhészek méheik számára vásárolnak propoliszt (ha kevesebb propoliszt termelő fajtákat tenyésztenek).