A propolisz típusai földrajzi eredet szerint – melyiket válasszuk gyártáshoz?

A propolisz kereskedelmében nagyon gyakran egyszerű felosztást használnak: lengyel, brazil, argentin, uruguayi propolisz. A feldolgozó számára azonban ez nem elegendő. Arról, hogy az alapanyag hogyan viselkedik majd az extrakció és a formulázás során, sokkal többet mond a tényleges botanikai eredete és növénytársulási zónája, mint önmagában az országhatár. Éppen ezért az értelmes felosztás nem kizárólag országok szerint történik, hanem a valós alapanyagtípusok szerint.

A legfontosabb gyakorlati következmény az, hogy időnként az ugyanabból az országból származó alapanyagok teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkezhetnek, és egyszerűen teljesen más termékek lehetnek, például a brazil zöld propolisz és a brazil vörös propolisz. Más esetekben viszont a különböző közép-európai országokból származó propoliszok között nem feltétlenül van észrevehető különbség. A gyártás szempontjából elsősorban az oldhatóság, a gyanták és fenolos vegyületek profilja, a tételek ismételhetősége, az elérhetőség, időnként a szín, valamint az számít, hogy az adott típust standard feldolgozási alapanyagként vagy inkább prémium termék összetevőjeként vásárolják-e.

Európai típusú barna propolisz – viszonyítási pont a legtöbb feldolgozó számára

Számos ipari felhasználásban az európai típusú barna propolisz marad a leginkább kiszámítható kiindulási pont. Ez az európai mérsékelt égövi zónából származó propolisz. A szakirodalomban ezt a típust általában poplar-type propolisként, vagyis nyárfa típusú propoliszként írják le, mivel fő forrásai a nyárfák gyantái, bár a gyakorlatban ugyanebben a zónában növő más fák és cserjék is szerepet játszhatnak benne. Ez a propolisztípus széles körben előfordul Európában, Észak-Amerikában és Ázsia egy részén. Tipikus összetevői elsősorban a flavonoidok, fenolos savak és ezek észterei. A legtöbb vevő éppen erre a típusra gondol, amikor egyszerűen „propoliszt” mond. A mi gyakorlatunkban nem kizárólag ország szerint különböztetjük meg, hanem minőségi osztály és a tétel előkészítésének módja szerint.

A PR/EU1/40 specifikáció az Európai Unió országaiból származó propoliszt foglalja magában, amelyet közvetlenül méhészektől vásárolunk, szélesebb vizsgálati körön megy át, és etanolban való oldhatósága legalább 55%, vagyis az etanolban oldhatatlan anyagok aránya legfeljebb 45%. A standardizálás során itt körülbelül 40% oldhatatlan frakciót célzunk meg. Az áru szép megjelenésű, és nagyon jól alkalmas kiszerelésre. A PROKIT kínálatában ez az osztály önálló kereskedelmi tételként szerepel az európai propolisz csoportjában.

A PR/EU/39 specifikáció szintén az Európai Unió országaiból származó propoliszra vonatkozik, amelyet közvetlenül méhészektől vásárolunk, és szélesebb vizsgálati körön megy át, de alacsonyabb oldhatósággal rendelkezik: legalább 45%, vagyis az etanolban oldhatatlan anyagok aránya legfeljebb 55%. A standardizálási gyakorlatban itt körülbelül 50% oldhatatlan anyagot célzunk meg. Ez tehát a lengyel PN-R-78891 szabvány szerinti tipikus II. minőségi osztály. Ebben az anyagban mechanikai szennyeződések láthatók, ezért ezt az alapanyagot kivonatok gyártásához ajánljuk. Specifikációja a PROKIT aktuális kínálatában szintén külön osztályként látható.

Külön kategóriát képez a PR/ECZ/42, vagyis az európai éghajlati zónából származó propolisz. Ez nemcsak az Európai Uniót foglalja magában, hanem a szomszédos országokat is, köztük Ukrajnát és Törökországot. Ezt az alapanyagot vegyes nagykereskedelmi tételekben vásároljuk. A vizsgálati kör itt szűkebb, és elsősorban az oldhatóságra koncentrál, amely általában 45–55% közötti tartományban van. Ennek eredményeként ez olcsóbb, de nagy mennyiségben elérhető anyag. A PROKIT aktuális kínálatában ez a csoport is külön kereskedelmi kategóriaként szerepel.

Egy dolgot érdemes külön kiemelni: a lengyel propolisz nem önálló technológiai típus. Az európai propolisz egyik sajátos esete. Ugyanakkor Lengyelországban sok vevő kizárólag hazai alapanyagot vár el, ezért kérésre 100%-ban lengyel tételeket is készítünk. A gyakorlatban az általunk PR/EU1/40 és PR/EU/39 osztályban értékesített propolisz túlnyomó többsége valóban lengyel propolisz, de ettől még az európai propolisz tágabb családjába tartozik.

A feldolgozó számára ez azt jelenti, hogy az európai propolisznál nemcsak a deklarált származási országot érdemes nézni, hanem mindenekelőtt a minőségi osztályt, az oldhatóságot, az alapanyag beszerzésének módját és az elvégzett vizsgálatok körét. Ezek az elemek határozzák meg a folyamat kiszámíthatóságát.

Brazil zöld propolisz – amikor konkrét típusra van szükség, nem egyszerűen „brazil propoliszra”

A brazil zöld propolisz nem egyszerűen az európai propolisz egzotikus megfelelője. Ez külön botanikai típus, amely elsősorban a Baccharis dracunculifolia növényhez kapcsolódik. A szakirodalomban és a kereskedelemben ezt a típust éppen azért különítik el, mert más kémiai profillal rendelkezik, mint a mérsékelt égövi propolisz. Az alapanyag zöldesbarna vagy olívás színű, kivonata zöld árnyalatú, illata erős és jellegzetes, jellegzetes biokémiai markere pedig az artepillin C, amelynek tartalmát a PROKIT minőségi specifikációjában legalább 3,5%-os szinten határozzuk meg.

Gyakorlati szempontból a zöld propoliszt akkor érdemes választani, ha Önöknek nem csupán „magára a propoliszra”, hanem konkrét kereskedelmi és analitikai markerre, vagyis éppen az artepillin C-re, valamint a brazil alapanyag jellegzetes profiljára van szükségük. A szakirodalom a zöld propoliszt prenilezett fenilpropanoidokban gazdag alapanyagként írja le, egyes összefoglalók pedig az artepillin C mellett a baccharint, a drupanint, a kávésavat és a p-kumársavat is említik. Ez már teljesen más profil, mint a klasszikus nyárfa típus esetében.

Ez jó választás olyan termékekhez, amelyeknél fontos a brazil eredet, a felismerhető kémiai profil és az adott alapanyag konkrét markereire való hivatkozás lehetősége. Ugyanakkor nem kezelhető az európai propolisz egyszerű helyettesítőjeként. Más kivonatot, más színt és más piaci elvárásokat ad. Ez nem „ugyanaz, csak más országból”, hanem külön alapanyag-kategória.

Brazil vörös propolisz – prémium, exkluzív és egyértelműen drágább alapanyag

Még egyértelműbben külön típust képvisel a brazil vörös propolisz. A PROKIT ennél a Dalbergia ecastaphyllum botanikai eredetet, vörös és barnásvörös közötti színt, valamint vörös etanolos kivonatot jelöl meg. A szakirodalom megerősíti, hogy a brazil vörös propolisz ennek a növénynek a gyantáihoz kapcsolódik, és nemcsak színében, hanem az összetételben domináló vegyületosztályokban is különbözik a zöld propolisztól. Legjellemzőbb vegyületei közé tartoznak az izoflavonoidok és a pterokarpánok, a markerek között pedig leggyakrabban a vestitolt, neovestitolt, medicarpint, formononetint és biochanin A-t említik.

A feldolgozó szemszögéből itt három dolog a legfontosabb. Először is, ez az alapanyag egyértelműen drágább a standard barna propoliszoknál. A PROKIT aktuális kínálatában a brazil vörös propolisz ára jelentősen magasabb az európai propoliszénál, ami jól mutatja, hogy nem mindennapi felhasználású alapanyagról van szó, hanem szelektívebb alkalmazásokhoz való anyagról.

Másodszor, a magasabb ára nem véletlen. A kutatások és áttekintések szerint a brazil vörös propolisz kizárólag Északkelet-Brazília meghatározott területéhez, különösen Alagoas állam partvidékéhez és mangrove zónáihoz kötődik. Éppen a beszerzési terület korlátozott léptéke és egyedisége, az ismételhetetlen biokémiai összetétellel együtt, magyarázza piaci pozícióját. (PMC)

Harmadszor, ez az alapanyag exkluzív, prémium, ínyenceknek szánt termékekhez való, és nem optimális választás ott, ahol a formulázási költség a fő szempont. Ha a cél egy egyértelműen különleges termék létrehozása, a vörös propolisz mellett erős érvek szólnak. Ha azonban valaki egyszerűen klasszikus kivonathoz keres propoliszt, ez általában túl drága választás lesz.

Argentin és uruguayi barna propolisz – olcsóbb alternatíva, de nagyobb körültekintést igényel

A dél-amerikai barna propoliszok között érdemes külön gondolni Argentínára és Uruguayra, de gyakorlati szempontból kényelmes együtt tárgyalni őket. Mindkét irány érdekes lehet azoknak a feldolgozóknak, akik a klasszikus európai propolisznál olcsóbb alapanyagot keresnek, ugyanakkor mindkét esetben a konkrét tétel értékelése fontosabb, mint önmagában az ország neve.

Argentína nagyon nagy kiterjedésű ország, amely észak–déli irányban erősen elnyúlik, ezért több éghajlati zónát és különböző növénytársulásokat foglal magában. Ez ténylegesen hatással van a propoliszra is. Az argentin propolisszal foglalkozó áttekintések kiemelik nagy változatosságát, és rámutatnak, hogy ott ennek az alapanyagnak több típusát is elkülönítették. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az argentin propolisz nem egyetlen egységes technológiai profil.

A kereskedelmi forgalomban az argentin barna propolisz a barna propolisz olcsóbb változatai közé tartozhat, ezért egyes feldolgozók az európai propolisz gazdaságos helyettesítőjeként használják. Ez a stratégia indokolt lehet, mert a jó tételek minőségben nagyon közel állhatnak az európai propoliszhoz, és hasonló alkalmazásokban jól működhetnek. Ugyanakkor ezt nem érdemes automatikusan feltételezni a tétel értékelése nélkül.

Uruguay esetében a helyzet kissé más. A szakirodalom szerint az uruguayi propolisz lehetséges növényi forrásai közé tartoznak többek között az eukaliptuszok, a nyárfák, a nyírek és a fűzfák, az izolált vegyületek összetétele pedig hasonlóságot mutat az európai és kínai propolisszal. Ez magyarázza, hogy gyakran az európai típushoz viszonylag közel álló dél-amerikai barna propoliszként kezelik. (PubMed)

Saját gyakorlatunk azonban azt mutatja, hogy az uruguayi propolisz több technológiai problémát okozhat, mint amit pusztán a botanikai hasonlóság sugallna. Egyes tételek rosszul oldódnak 70%-os etanolban, és csak 95%-os etanol alkalmazásával működnek jobban. Az is előfordul, hogy a kivonat sűrítésekor különböző gyantafázisok válnak szét, ami megnehezíti az egységes félkész termék előállítását.

Ezért sem az argentin, sem az uruguayi propolisz esetében nem javasolnánk a vásárlást kizárólag az általános származási címke alapján. Ezek az alapanyagok költségszempontból nagyon hasznosak lehetnek, időnként pedig minőségileg is nagyon jók, de előzetes technikai próbát igényelnek.

Melyik propolisztípust érdemes választani?

Ha Önöknek klasszikus, kiszámítható alapanyagra van szükségük standard kivonatokhoz, kapszulákhoz, élelmiszeripari vagy kozmetikai formulákhoz, a legbiztonságosabb kiindulási pont az európai típusú barna propolisz.

Ha fontos a brazil eredet, az alapanyag sajátos identitása és a kémiai marker, érdemes megfontolni a brazil zöld propoliszt.

Ha a cél egy luxus, prémium, ritka alapanyagra épülő termék, akkor a megfelelő jelölt a brazil vörös propolisz. Ebben az esetben azonban el kell fogadni az alapanyag egyértelműen magasabb költségét.

Ha a költség az elsődleges szempont, megfontolható az argentin vagy uruguayi barna propolisz.

Összefoglalás

A propolisz földrajzi eredet szerinti felosztásának csak akkor van értelme, ha az megfelel az alapanyag valós különbségeinek. A feldolgozó számára az ország nevénél fontosabb a botanikai típus, az etanolban való oldhatóság, a vizsgálatok köre, a tételek ismételhetősége és a folyamat közbeni viselkedés. Éppen ezért a lengyel propoliszt, és tágabban az európai propoliszt, egy technológiai családként kell kezelni, a brazil zöld és vörös propoliszt két külön speciális típusként, az argentin és uruguayi barna propoliszokat pedig az európai propolisz árban érdekes helyettesítőiként, amelyek azonban óvatosabb tételértékelést igényelnek.

GYIK