A propolisz minőségének megállapítása

A PN-R-78891 lengyel szabvány szerint a nyers propoliszt az etanolban oldhatatlan anyagok tartalma alapján sorolják I. vagy II. minőségi osztályba. Más szóval, a viasz és a szennyeződések mennyisége szerint.

A propolisz értékes komponensei, azaz főként a gyanták, etanolban (szeszben) oldódnak. Ugyanakkor a viasz és a különféle szilárd szennyeződések – például a faszilánkok, a méhpáncélok maradványai vagy a por – nem oldódnak fel.

A lengyel szabvány szerint az I. osztályba olyan nyersanyag sorolható, amelynek legfeljebb 30%-a nem oldódik etanolban. Ez nagyon kevés. Ne feledjük, hogy a méh, amikor a propoliszt lerakja a kaptárban, a környezetéből hozott gyantákat összekeveri az általa termelt viasszal. Így még egy – ránézésre – tiszta propoliszgolyó is legalább 25% viaszt tartalmazhat. Emiatt a lengyel szabvány szerinti I. osztályú propolisz rendkívül ritka a nagykereskedelemben.

A II. osztályba tartozó propolisz 30-50% közötti szinten tartalmaz oldhatatlan anyagot. A méhészek általában ilyen árut szállítanak a felvásárlóközpontokba.

Hogyan határozható meg az alapanyag minősége? Sajnos a „szemmértékes” értékelés megtévesztő lehet. Az egyetlen hatékony módszer a minta szeszben való feloldása és a fel nem oldott maradék lemérése. Ezt a módszert ismerteti a lengyel szabvány. Ez egy meglehetősen egyszerű megoldás, és kisebb módosításokkal otthon is sikeresen elvégezhető.

amire szüksége lesz:
– legalább 0,01 g pontosságú mérleg; ez lehet például egy zsebmérleg, azaz ún. ékszermérleg, amely 6000 forint körüli áron, számos változatban elérhető a piacon,
– fehér selyempapír (a papír-írószer boltból)
– tölcsér
– ceruza
– kb. 40 ml 95%-os szesz
– két 50 -100 ml űrtartalmú edény (az egyiknek légmentesen zárnia kell)
– hűtőszekrény

A művelet menete:
1) Öntsön 20 ml szeszes italt az első edénybe (nem kell nagyon precíznek lennie).
2) Vegyen 2,00 g-ot az értékelni kívánt méhszurokból (itt a pontosság fontos), és tegye azt bele az első, alkoholt tartalmazó edénybe. A mintát fel kell darabolni.
3) Zárja le szorosan és hagyja szobahőmérsékleten, hogy a propolisz feloldódjon. Időnként keverje össze. A feloldódás ideje a keverés intenzitásától függ. A lengyel szabvány szerint 24 óra, amit viszont egy automata, folyamatosan dolgozó keverőn mértek. Otthoni körülmények között 48 órával kell számolni, többszöri kézzel végzett keveréssell.
4) Ha ez megtörtént, tegye a hűtőbe egy órára.
5) Vágjon ki a selyempapírból egy tölcsér méretű négyzetet, amely legfeljebb 15 × 15 cm-es legyen, majd mérje le és írja le a súlyát. A tömegét felírhatja a selyempapírra is, de csak ceruzával.
6) Hajtsa össze négyszer a selyempapírt, és tegye a tölcsérbe, amelyet a második edénybe tesz, és szűrje át az első edény tartalmát a másodikba. Ez eltart egy ideig.
7) Amikor az egész folyadék a második edényben van, és csak az oldhatatlan maradék maradt a selyempapíron, távolítsa el a selyempapírt a tartalmával együtt (megvárhatja, amíg egy kicsit megszárad).
8) Csavarja össze a selyempapírt, hogy a tartalma ne hulljon ki, és öblítse le kevés friss szesszel (ehhez ismét használhatja az első edényt).
9) A selyempapírt a maradékkal együtt magyja megszáradni, majd amikor teljesen megszáradt, mérje le. Itt számít a pontosság.
10) Helyettesítse be az eredményt az alábbi képletbe:
y= (x-z)/w
ahol:
y: szennyeződések tartalma
x: a selyempapír tömege, beleértve a fel nem oldott maradékot is
z: a selyempapír tömege
w: a propolisz minta kezdeti tömege (itt 2 g)

Így egy tört lesz az eredmény. Ezt a törtet 100-zal szorozva kapjuk meg a százalékot.